AZ ERŐS NŐ ISMÉRVEI - A Facebookon tanultam, ne vedd komolyan, de azért gondold át! -
 
- csináltat magáról egy fekete-fehér képet, - amin dohányzik, - a szeme erőteljesen sminkelt, - és/vagy vérvörös rúzs van az ajkain (a kép ezen része lehet színes is egy kis utómunkával), - tűsarkút visel, - és fehérneműt, vagy bőrszerkót, - esetleg meztelen, ez esetben (is) a kép ügyesen árnyékolt, - állítja, hogy téglákat dobáltak hozzá (ez nagyon fontos pont!), - amiket ő remekül felhasznált, - az (állítólagos) építmény nincs a fotón, - azt mondja, ő áll egy sikeres férfi mögött, - az a férfi szintúgy nincs a képen, - "egyszer él ezért minden cipőt megvesz", - ma már megivott 10 kávét, amit mind ágyba vittek neki, - és a napnak még nincs vége...
 
@dorinaerikaczako

“Rájöttem, hogy mindig, amikor lezárul egy életszakaszunk, akkor az új életszakaszunkban olyanok leszünk, mint az előző életszakaszunk legmeghatározóbb szereplője, miközben mégis mi magunk maradunk.” – amikor ezt kimondtam anno, nem is tudtam, hogy ez mennyire igaz, és hogy ez az a dolog, ami a legfélelmetesebb egy nárcisztikus szociopata számára.

Az ex: Neked tényleg nincs szíved!

Az ex exe: Csak nézem, ahogy bömbölsz!

A nagy kérdés: Vajon mi állhat itt a háttérben?

kép: Liz Von Hoene

Most mind azt mondják, hogy ez senkinek sem a hibája, hogy van ilyen, egyszerűen csak megtörténik, de ez az én játszóterem volt, és végül kiderült, hogy mindenki ide hordta szaratni a kutyáját. Amíg persze én ültem a körhintán és gondolkodtam a szereposztáson.

Néha pedig, a kívánt eredményt pont a nem várt eszközökkel éri el az ember. Igen. És túl későn, amikor már nem is akarja. Vagy túl korán… mindegy is.

Tudják, egy terv sosem állandó. Hogy is lehetne az?! Vannak, akik ezt állítják persze, de azok hazudnak. Vagy egyszerűen csak pancserek, mert nem képesek élvezni az életet. Pancserek, mint én, csak másképp.

Charles Manson is érdekes véleménnyel van önmagáról: “I’m nobody. I’m a tramp, a bum, a hobo, I’m a boxcar and a jug of wine, And a straight razor …if you get too close to me”

Kevesebben gondolunk bele abba, hogy egy nárcisztikus borzasztóan tart attól is, hogy önmaga előtt lelepleződjön! Pedig igaz, és talán ezért is van, hogy gyakran tükör előtt ábrázoljuk őket. Mintha tudat alatt a nárci félne attól, hogy egy pillanatra valaki olyan fog rá visszanézni a tükörből, akit nagyon nem szeretne látni. (Talán azért, mert a látszólag határtalan önbizalma, aminek valóságában ő maga is roppant módon szeretne hinni, nem belülről fakad, hanem kizárólag külső tényezők függvénye. Vagyis pont olyan törékeny, mint a tükör üvege.)

Hogy mi volt ebben a történetben különös? Nos eddig, sőt még körülbelül egy évig semmi. Aztán, egy nap kaptam egy levelet. Bevallom, először azt hittem, hogy valaki véletlenül küldte, de aztán, ahogy haladtam az olvasással, nem győztem egyik megdöbbenésből a másikba esni!

Azóta is megrémít a tudat, hogy 19 éves koromtól “ismertem” Robit, éveken át ismertük egymást barátként, éltünk kapcsolatban, majd távkapcsolatban, végül ismét barátokként… Hogyan bízhatok eztán az ítélőképességemben?!

"...gyakran járok tilosban, de ritkán bánom meg...(a törvényt nem sértem, csak a szabályokat :) ...mit is érnének nélkülem...
   
*
AZAZ
*
   
"Igazából...
...a szabályok hágnak át engem.
...de inkább MEG..."

- Ciklá Man -

A pszichopata és a nárcisztikus párosítása akár extrém módon is tartós lehet. Hisz egymás egóját és céljait szolgálják, ahol az egó növelése a nárcisztikusnak fontos, a cél elérése pedig a pszichopata részlege. Van köztük tehát egy különleges kohézió, és általában van egy közös ügyük is. Például valami, vagy valaki(k) gyűlölete, ami akkor is összetartja őket, ha egyébként egy idő után már legszívesebben szabadulnának egymástól.